Trencsén vármegye (lat. comitatus Trenchiniensis): 11. sz. – 1918. dec. 9: közigazgatási terület a Magyar Királyságban, a Felvidék ÉNy-i határvidékén. – É-on a Sziléziai hg-ség és Kis-Lengyelo., K-en Árva, Turóc és Nyitra vm., D-en Nyitra vm, Ny-on a Morva őrgr-ság határolta, melytől a Kárpátok ÉNy-i határláncolata választotta el; átjárói a Vlára-szoros (tszf 283 m.), a Lisza-szoros (tszf 457 m.), a kosárfalvai hágó, a trencsénselmeci (styavniki) hágó, a turzófalvai-szoros, a jablunkai-szoros (tszf 550 m.), a sziklaszorosi (szkalicei) szoros (tszf 700 m.), amelyek Morvao., Szilézia és Kis Lengyelo. felé, a facskói hágó, mely Nyitra vm-be és a terhely-zázrivai hágó, mely Árva vm-be vezetett. Földje zömében hegyvidék, amelyet a Vág folyó völgye választ ketté. – Legrégebbi ismert lakói a germán markomannok és kvádok (quadok). Honfoglalóink a 9. sz: itt fehér horvát ill. morva törzseket találhattak. A fejed-ek korában a →gyepű, a Kárpátok Ny-i lejtőin túl épült, (helynevei 2009: Uhorsky Brod = Magyarréve, Uhorsky Hradiste = Magyarvára), a Morva folyó jobbparti részére is kiterjedt. I. (Szt) István (ur. 997–1038) a Vág-völgy középső szakaszán várispánságot alapított, mely a 13. sz. végéig kir-i várbirtok. 1009: az egyh.szervezéskor ter-e az esztergomi egyhm. része lett. – ~ egyike volt az I. (Szt) István-kori 48 körülhatárolt vm-nek s egyben a 24 határvm-nek. D-en az Árpád-korban a nemesi vm kialakulásáig a Nyitra vm-be kebelezett Bolondóc és Szolga-Győr (Galgóc) vm. határolta. A kir., mivel ~t igen gyéren lakták, a zobori monostornak adományozta Nyitra, Trencsén és a Vágmente vámjait [ezt 1111: Könyves Kálmán (ur. 1095–1116) megerősítette]. Vágon túli részére a 11. sz. végén – mint II. Boleszláv (ur. 972–999) cseh fejed. jussára – a prágai pp-ség is igényt formált, arra hivatkozva, hogy I. (Bátor) Boleszló (ur. 992–1025) lengy. fejed. Cseh- és Morvao. elfoglalásakor 1014/17: ott határsávot birtokolt (amit 1086 táján hamisított okl-lel próbáltak bizonyítani). – ~ mint vm. és határispánsági székhely, a 11. sz: már létezett, É-i, a Vág-jobbparti szomszédságában Szkála prép-ságával. 1105 k. alapította Könyves Kálmán kir. (ur. 1095–1116) a →nyitrai püspökséget, melyben a Vág-völgyi trencséni főesp-ség és a Bebrava-völgyi garadnai főesp-ség volt ~ ter-én. 1111 előtt építhették az ÉNy-i végvidék várait: a legerősebbet a tszf. 320 m. hegyen Trencsént, Bolondócot, Bánt. A ~ székhelye előbb Trencsén vára, majd a tövében megtelepedett város, 1342, 1498, 1622: megújított kir-i kiváltságokkal. A 12. sz. végére a m-ság birtokolta ~ egész ter-ét, benépesítve annak nagyobb folyóvölgyeit. Mivel a Vág menti várakat a gyéren lakott ~i erdővidék nem tudta ellátni, ezért e várispánságokhoz Mo. távoli vidékeinek kir-i javait és népeit rendelték. 1208: említették a Vág É-i kanyara alatti parton Zsolna helységet. – 1241: Bajdar és Orda mongol serege Szilézia felől tört ~be, IV. 9: Trencsént s a többi várát bevenni nem tudták, de vidékét Zólyomig pusztították. IV. Béla (ur. 1235–70) Trencsénnek városi rangot adott. A 13. sz: alapította a Szt János lovagrend Trencsén városában a Szentlélek-tp-ot, mely 1301–1528: a ferenceseké. – ~-t 1275: IV. (Kun) László kir. (ur. 1272–90) a Csák-nemzetségnek adományozta, más forrás szerint 1302. III. 1: Vencel (ur. 1301–05) adta Csák Máténak (+1321) ~ és Nyitra vm-t s az adományként v. foglalással megszerezte a vidék kir-i várait és javaikat; birtokközp-jává Trencsén várát tette. A tartományurak elleni háborúban 1321. III. végén Ugróc várának bevétele után Beszterce, Kasza, Lednice, Lietava, Oroszlánkő, Rajec, Sztrecsény, Szucsa és Varin várak kapitánya átállt I. (Anjou) Károly Róbert (ur. 1307–42) kir-hoz. 1322: már Nekcsei Dömötör tárnokmestert uralta ~t. 1335. VIII: Trencsénben készítették elő a kir-ok megbízottai a m–cseh-lengy. szöv. föltételeit (→visegrádi találkozó) 1385. XI. 1: (Luxemburgi) Zsigmond és (Anjou) Mária kirnő (ur. 1382–87) házasságakor Zsigmond tartásul megkapta Vas- és Trencsén vm-éket, váraikkal és kir-i jogaikkal. Haderő toborzására Trencsén, Nyitra, Pozsony vm-t 200.000 aranyforintért unokatestvéreinek zálogosította el, amit Kis Károly ellenkir. 1386: halála után a kirnő visszaváltott. 1387. III. 31: megkoronázása után Zsigmond (ur. 1387–1437) a Vágvidéket, Turóc, Liptó és ~t Stibor vajdának, 2. házasságakor Zólyom és ~ kir-i várait, nejének Cillei Borbálának adományozta. 1433. IV–VI: Zsigmond kir. ném-róm cs-rrá koronázása (V. 31.) idején, a →husziták portyáikkal többször végigrabolták a Vág völgye fölső szakaszát; Bánt, Illavát és Zsolnát földúlták. – A Hunyadiak korában várai és várkastélyai: Bán (okl. említése: 1454), Beckó (1208: Bolondóc), Beszterce (1321), Biccse (1454 előtt), Leva (Lietava,1318), Mocsarnok, Oroszlánkő (1318), Oroszlánkő (1244 k.), Óvár (1254 u.), Rajec (1297 e.), Sztrecsény (1321 e.), Szúcsa (1318), Trencsén (vsz. 11. sz.), Ugróc (1321 e.) (Ugróc várkastéllyal), Zsolna (1208 k.) Pepard, Rohács, Szulyó, Újhely, Varin, Vilknó. 17 városa: Bán Belus, Beszterce, Nagybiccse, Bolondóc, Illava (Leva), Kasza, Lednice, Podluzsán, Predmér, Puhó, Rajec, Trencsén, Újhely (Kiszuczaújhely), Varin, Zsitna, Zsolna, ami körül 440 falut települt. – 1461. I. 25: Trencsénben állapodott meg I. (Hunyadi) Mátyás (ur. 1458–90) Podjebrad György (ur. 1458–71) cseh kir-lyal, leánya Katalin Mo-ra hozataláról és jegyajándékáról. A 15. sz. eleji török háborúkban  ~ gyalog lövészeket állított fegyverbe. 1493: telepedett ~be Szapolyai István családjával, aki a trencséni várat még Mátyás kir-tól részben vétel, részben adomány útján szerezte. 1528. VI. 30: a →kettős királyválasztás trónharcaiban I. (Habsburg) Ferdinánd (ur. 1526–64) hadvezére Török Bálint (149?–1551) elfoglalta Trencsént – I. (Szapolyai) János (ur. 1526–40) legfontosabb családi birtokát – melynek elrablott egyh-i kincseit Ferdinánd parancsára beolvasztották. A tör. hódítás elől sok m. család menekült ~be. – Leggazdagabb földesurai, a Thurzók révén ~ lakói az ev. hitre tértek. Birtokaikon 1550 után föltünnek a különböző munkákra „szerződött oláhok", akiket ~ben rablóbandákban is említettek. Az 1547: VI. 19: aláírt 1552. VI-ig terjedő békében (mely jogilag is 3 részre osztotta Mo-ot), ~t a Mo. 35 vmjéből álló Alsó-Mo. részeként az I. Ferdinánd kormányozta. – Bocskai szabharcában 1605. II: hajdúkapitánya, Rhédey Ferenc elfoglalta ~ egy részét, IV: Trencsén várát is. Bethlen Gábor erdélyi fejed. (ur. 1613–29) sikeres háborúját 1621. XII 31: záró →nikoslburgi béke alapján átadta II. (Habsburg) Ferdinándnak a Szentkoronát is, amit a következő ogy. intézkedéseig Trencsén várában őriztek. Zsolnán tartották meg 1610: a lutheránusok első szervezkedő zsinatukat. Trencsénben 1636–47: dolgozott a Cseho-ból menekített Wokal János Ferenc (+1640) lat., m., ném. és cseh műveket készítő nyomdája (a vm. első nyomdája), amit 1647 után Zsolnára telepítettek. 1652: Lippay György Trencsénbe, 1678: Szelepcsényi György Zsolnára telepítette a jezsuitákat, akik 1655: megnyitották első újoncházukat Trencsénben, ahol 1671: 54 tagjuk élt (1708–12: Bécsbe menekültek [a rház 1665–1772: anyakvét kiadták (Bp., 1942)] 1630: Csacán tp-ot s pléb-át építtetett. Beckón, Pruszkán és Zsolnán a frencesek ktorokat építettek. 1663. VIII: a tör. portyázók Érsekújvár ostroma idején elpusztították ~ Vág balparti részét. Trencsén városa e háborúskodás idején Alsó-Mo. fő raktára volt – Nyitra, Trencsén és Pozsony vmből a tör. írók szerint 45.000 rabot hajtottak el. 1681: ~ben az ev. és ref. vallásúaknak csak 2–2 helyen engedték meg tp., isk. és paplak tartását. a Rákóczi-mozgalmakban tevékeny részt vett. 1683: →Thököly Imre kurucai Árva, Likava és Trencsén vára kivételével uralták a Felvidéket, ezért →Esterházy Pál nádor (1681–1713) Pozsonyból a Szentkoronát elmenekítette. I. (Habsburg) Lipót (ur. 1657–1705) zsarnoksága ellen ~ É-i részén 1704: megkezdődött a kuruc toborzás (m–tót szövegű toborzó dala: "az gajdával, az huszlával Zsilinában jártunk" stb.) 1704. II. 13: Trencsén vár ném. őrsége kaput nyitott a kurucok előtt, akik 1707–08 is birtokolták. 1705: ~ a Szécsényben a cs. ellen szövetkező 26 vm. egyike. 1708. VIII. 3: a →trencséni csatában II. Rákóczi Ferenc (ur. 1704–11) fejed. lova szerencsétlen ugratásakor leesett, megsérült, ennek híre a csata elvesztését okozta. Ebergényi br. altábornagy Bicsét, Budatint, Lietavát bevette, ~ és Turóc vm. fontosabb pontjait megszállták, elvágva közlekedési keresk. utakat. A trencséni vereség után a vez. állású tisztek, elpártoltak, 1708: Bezerédj Imrét (1679–1708) és Bottka Ádámot, 1710: Ocskay Lászlót (1680 k.–1710) kivégezték, de Ocskayval ~ és Turóc vm. is elpártolt, visszatartva a jobbágyokat a katonáskodástól. – ~ m. lakossága a háborúk és járványok miatt meggyérült, helyükre szlávok telpültek. 1711–15: Christopher Tautsch fölépítette Trecsénben a barokk jezsuita tp-ot. 1715: az orsz. összeirásból ~ (és Vas vm) anyaga hiányzik, a vm. az adózás miatt igyekezett nagyon szegénynek látszani; ~ adóját felére csökkentették, Trencsén városában katonaságot ekkor nem is állomásoztattak. Ez időben kezdődött a Felvidékről így ~ből is a D-i vm-kbe vándorlás, főleg Békésbe, mely telepítésekkel, a jobbágyrendszer után a kivándorlással csökkentgette lakosságát. – 1761: építették a vmházát. ~ a →hétéves háborúba lovas bandériumot küldött. A JT föloszlatása után 1776–1919: a trencséni r-ház és isk. a piar-ké. II. József (ur. 1780–90) közigazg. reformjában 1785. III. 9: az első ker. biztosa, Ürményi József, székhelye Nyitra, hozzá tarozott Pozsony, Nyitra, Trencsén és Bars vm. A népszámláláskor 1785: ~ 419 településén (417 falu + 2 puszta) 34.736 házának, 40.171 lakásában, 213.711 fő élt; ebből 206 pap, 3026 nemes, 48 hivatalnok, 2222 polgár, 14.163 paraszt, 16.162 polgár és paraszt örököse, 22.364 zsellér, 6082 egyéb, és Trencsén sz. k. város 453 házának, 634 lakásában, 2958 fő élt; ebből 20 pap, 82 nemes 6 hivatalnok 247 polgár, 3 paraszt, 111 polgár és paraszt örököse, 238 zsellér, 98 egyéb, 1224 ker. ffi. A passzív ellenállásban a főispán, Illésházy János visszautasította a fölajánlott udvari méltóságokat; 1791: a cs-i intézkedéseinek irományait nyilvánosan elégették. – I. Ferenc (ur. 1792–1835) napóleoni háborúk utáni inflációs pol-ja idején az 1821. IV. 4: elrendelt 28.000 újoncállítás elleni vmi ellenállást a 3. cs-i fölszólítás után 8 vm-ben, így ~ben is csak kényszerrel tudták letörni. 1822. VIII. 13: rendelete ellen, mely az adónak ezüstpénzben leendő fizetésével (100 pengő frt = 250 frt papirpénz) annak 2,5x-esét követelte, azt ~től a kir-i biztosok csak kényszerrel tudták behajtani. 1823. XII. 15-ig tartott az ellenállás. 1825/27: az ogy. felső táblán Széchenyi Istvánon kívül az ellenzékkel tart Illésházy István főasztalnok (dapiferorum magister), Trencsén és Liptó vm. örökös főispánja. – 1828: Trencsén sz. k. városában (342 házban 2439 r. k., 547 ev., 419 izr., össz. 3405 fő) 19 mezővárosában (Bán, Beckó, Bellus, [Vág]Beszterce, Bittcse, Csaca, Domanis, Dubnic, Illava, Kasza, [Kiszaca]Újhely, Lednice, Predmir, Pruszka, Puchó, Rajec, [Trencsén]Teplic, Varna, Zsolna), 411 falujában és 47 pusztáján 281.555 fő élt. 1830: a lengy. fölkelést titokban támogatta Borsiczky alispán, amiért kegyvesztett lett. Kubicza Pál ~ követe tagja volt azon ogy-i küldöttségnek, mely 1848. III. 16: Bécsbe vitte az ogy. határozatait. Trecsén városában is megünnepelték a nemz. újjáalakítását. 1848. IV. – 1849. VIII: ~ ogy-i követei Borsiczky István (báni), Kubicza Pál (trencséni), Ullman László (vágbesztercei), Nozdroviczky Gyula (puchói), Marsovszki Bertalan (bicsei), Martincsek Miklós (kisutcaújhelyi), Dualszky Ignác, Vitulay József. 1848. VIII: álpróféták izgatására, a nép azon ürüggyel, hogy az új törv-ek hatására a bevett felekezetek egyh. és isk. szükségleteit az állam fedezi, megtagadták a papok és tanítók járandóságainak fizetését. X. 22: Simunics altábornagy 4500 katonával 12 ágyúval a csacai szoroson át betört ~be, élelmet és jószágot rekvirált a lakosságtól. Ordódy Kálmán (1814–71) őrnagy seregét (kb. 6000 fő, 8 ágyú) X. 28: Kosztolna és Zárjecs között megtámadta, az alig fölfegyverzett a tót nemzetőrök az első ágyúlövésre szétszaladtak, veszteségünk kb. 40 halott és sebesült (a győztes ellenségé 8 halott), elesett Pongrácz Guidó a népfölkelők vezére is. A cs-i csapatok támogatására az udarhű pánszlávok 1848. IX. 20. –1849. IV. 28: a →tót lázadást szerveztek. J. M. Hurbán (1817–88) vezette, főként cseh önkéntes fegyveres, Freischeisen cs. alezr. csapataival együtt betört ~be. Csaca megszállása után, XII. 11: a budatini hídnál Beniczky Lajos (1813–68) alezr., 3000 részben fegyvertelen tót nemzetőrrel és Strobl Alajos vezényelte 4 ágyúval föltartóztatta Freischeisen és Hurbán 6000 fős seregét. Mivel a lakosság ev. része is a honvédséget támogatta, a lázadók az 5 összecsapás elvesztése után kitakarodtak Mo-ból. – A Bach-korszakban ~t 1850. IX. 13: Pozsony, Felső-Nyitra, Alsó-Nyitra, Trencsén, Árva, Turócz, Liptó, Bars, Hont, Nógrád, Zólyom, Komárom vm-t a pozsonyi ker-be osztották, 1850–60: ~ báni járását Alsónyitra vm-hez csatolták; egyébként ~ ter-e a nemesi vm. korától u.azon határok között maradt. Azt az igényt, hogy a hivatalos közleményeket tótul is közzétegyék a szakszókincs hiányában nem teljesíthették. Trencsén sz. k. várost 1850–69: a vm. alá rendelték, 1869–76: külön that., amit az 1876:20. tc. megszüntetett s mint rendezett tanácsú várost visszacsatolt a vm-hez. – A porosz–osztr. előzetes békemegállapodás után egy héttel 1866. VIII. 3: Klapka György (1820–92) – porosz katonai biztosítás nélkül – kb. 1500 fős légiójával betört ~be, de mivel a várt fölkelés elmaradt, visszavonult Porosz-Sziléziába; a kudarc siettette az osztr-m. →kiegyezést. – Trencsén rendezett tanácsú várost és a 9, székhelyéről (Bán, Bittse, Csaca, Illava, Kiszucaújhely, Puchó, Trencsén, Vágbeszterce, Zsolna) nev. járást 1869: 248.709 fő lakta. 1872: 8. tc. eltörölte a céheket, helyettük ipartestületeket szerveztek. ~ céhei (19 helységben említve): Bán 1629, 1820: kalapos, 1636: gombkötő, 1657: mészáros, 1665: posztókészítő, 1665: szűcs, 1666: csizmadia, 1666, 1823: szabó, 1667, 1820: varga (cipész), 1820: vegyes; Beckó 1592: szabó, 1622. posztókészítő, 1632: varga (cipész), 1642: csizmadia, 1650: mészáros, 1678: szűcs, 1689: takács, 1840: mészáros; Beckó és (Kisuca)Újhely 1676: szűcs; Bellus 1568: varga (cipész), 1631: fazekas, 1638: kádár, 1692: kalapos; (Vág)Beszterce 1659: fazekas, 1659: szabó, 1688: varga (cipész), 1723: gombkötő; (Nagy)Biccse 1614: mészáros, 1616, 1721: szabó, 1637: kovács, lakatos, 1637: vegyes, 1656: csizmadia, 1668: szűcs, 1669: fazekas, 1690: kádár, 1692: varga (cipész), 1718: asztalos, 1718: takács; Hornya 1714: szűcs; Illava 1592: posztókészítő, 1607, 1662: takács, 1659: csizmadia, 1664: varga (cipész), 1667: szabó, 1669: gombkötő, 1689: mészáros; Lednice 1630: posztókészítő; Pruszka 1660: varga (cipész); Puchó 1638, 1732: posztókészítő, 1658, 1732: takács, 1681, 1732: csizmadia, 1681: varga (cipész), 1689, 1719: mészáros, 1713: kalapos; Rajec 1632: szabó, szűcs, 1634: varga (cipész), 1643, 1673: csizmadia, 1669: mészáros, 1679: kovács, 1690: szűcs, 1712: posztókészítő; Teplica ?: varga (cipész); Trencsén 1530: csizmadia, 1577, 1767: mészáros, 1579: posztókészítő, 1579: szűcs, 1579, 1666, 1716: varga (cipész), 1608, 1709: asztalos, 1612, 1718, 1825 kalapos, 1619: szíjgyártó, 1633: kádár, 1634: gombkötő, 1638, 1689: molnár, 1662: ötvös, 1662: takács, 1663: kardkészítő, lakatos, (nagy)órás, puskaműves, 1667: fazekas, 1698: késgyártó, 1700: kovács, 1712: kardkészítő, 1712: szabó, 1718: lakatos, 1718: sörfőző, 1724. ács, 1819: pék; (Kisuca)Újhely 1614: varga (cipész), 1646: mészáros, 1669: kovács, 1670, 721: csizmadia, 1678: fazekas, 1688: szűcs, 1696: szabó, 1716: takács; Trencsén város és vm. 1773: molnár; Várna 1632: csizmadia, 1656, 1669: kádár, 1656, 1715: kovács, 1686: szabó, 1713: fazekas, 1715: mészáros, 1715: szűcs, 1715: varga (cipész), ?: kalapos; (Zay)Ugróc 1820: posztókészítő, Zsolna 1592, 1721: fazekas, 1656: csizmadia, 1671: sörfőző, 1685: takács, 1688: kalapos, 1689: gombkötő, 1690: lakatos, 1691: asztalos, 1694: kádár, 1698: mészáros, 1700: kőműves, 1700: szűcs, 1700: varga (cipész), 1702: építő, bognár, molnár, 1719: posztókészítő, 1721: kovács, 1721: szabó. Falusi lakói vándoriparosként az egész Osztr–M. Monarchiában űzték a drótos és üveges mesterséget (a drótos tótok fő fészke Rovne), e foglakozások az országhatárok megvonása miatt elenyésztek. – Népessége 1880: 244.987 fő (a 63 vm között a 19.); 1890: 258.846 fő (a 63 vm között a 21.), egy km˛-re jutó 56,3 lakóval, közűlük 5.082 (2 %) m., 10.267 (4 %) ném., 241,818 tót (93,4%); 224.259 r. k. (86,7 %), 21.546 (8,3 %) ev., 295 ref., 12.463 (4,8 %) izr. A nem m. lakosság közül 7.114 (2,8 %) fő beszélt m-ul. A lakosság földműveléssel és állattenyésztés foglalkozott, gyáripara: Zsolnán gyapjúárú-, posztó- és takarógyár 1200 munkással, cellulózgyár 700 munkással Rajecen posztó és bőrgyár, Trencsénben gyapjúfonó- és kikészítőgyár, 2 cementgyár, 2 botgyár, több faárugyár és gőzfürész, 1 gyufagyár, 2 papirosgyár 1 hajlított fabútorgyár, 5 üveggyár; háziiparban zsindelyt, faárukat, sajtot- és (erős)túrót (ostyepka, brinza) készítettek. 16 bank és takarékpénztár, 26 hitelszövetk. létezett. Fő közlekedési vonala a "Vág-völgyi vasút" Galánta – Lipótvár – Pöstyén –Trencsén – Zsolna – Csaca (sziléziai országhatár) vonal, össz. 302 km. vasút, 213 km. állami, 407 km. törv.hatósági és 429 km. községi útján szállítottak, a Vágon tutajoztak. Gyógyhelye: Trencsénteplic. 1900: népessége a 69 körjegyzőség, 2 városa, 10 nagy- és 380 kisközs-ében 287. 665 fő, népsűrűsége: 64,7 fő/km² Trencsén: 7.011 fő, Zsolna 5.633 fő. Anyanyelv szerint  2,8% m; 3,5% ném. [zöme jiddis]; 92,8% tót (a 63 vm-ben a 2. legtöbb); 0,8% egyéb (cigány, cseh-morva, lengy., olasz, fr.) 1910: 78 körjegyzősége, 2 városa 13 nagy- és 359 kisközs-e 50.495 házában  310.437 fő élt; népsűrűsége: 69,6 fő/km². Trencsén: 564 házban 7.805 fő [2997 m; 925 ném., 3675 tót, 207 egyéb], Zsolna 606 házában 9.179 fő [2.336 m., 1.463 ném., 4.954 tót, 426 egyéb], anyanyelv szerint 13.204 (4,3%) m; 9.029 (2,9%) ném. [zöme jiddis]; 284.770 (91,8%) tót (a 63 vm-ben a legtöbb), 172 oláh, 24 ruszin, 78 horvát, 51 szerb, 3.109 (1%) egyéb [cigány, cseh-morva, fr., legy. (174), olasz (75 fő)] –  271.233 (87,37 %) r. k., 176 g. kat., 584 ref., 27.421 (8,83 %) ev., 198 g. kel.; 9 unit.; 10.809 (3,48 %) izr., 7 egyéb vallású. A városlakók aránya 1900: 2,4 %; 1910: 5,5%. Településneveit 1906. VI. 7: törzskvezték. Az ogy-be 8 képviselőt küldött. 4.456 km² ter-e szerint a 63 vm között a 23., népessége szerint a 21., 1899–1913: a 23.560 ki- ill. 6.579 visszavándorlójával (16.981 fővel csökkent lakójával a 19.) 1900: a 492 tanító 69,3%-a okl-es, a 6 éven felüliek 52,4%-a [1910: 62,1 %] tudott írni-olvasni, 1900: a tankötelesek 79,73%-a járt isk-ba. 1900: 19, [1910: 20] kisdedóvó, 379 el. népisk. – ebből 12,4% [1910: 16,5%] áll., 5,5% [1910: 3,5%] közs-i; 67,3% [1910: 64,9%] r. k.; 9,5% [1910: 8,2%] ev; 5% [1910: 4,7%] izr.; 2,1% [1910: 2%] magán; 0,3% [1910: 2%] egyesületi; 10 [1910: 9]) iparos és keresk. szakisk.; Trencsénben 1655–: kir. kat (fő)gimn., 1887–1918: áll. felsőbb leányisk.;  Zsolnán 1776–1881: kir. kat algimn;., átszervezve 1881–1918: áll, főreáliak. – M. hetilapjai 1874–1918: Vágvölgyi Lap; 1891–1904: Trencsén Vármegye Hivatalos Közlönye; 1894–1912 és 1915–16: Felvidéki Újság (Zsolna); 1897–1918: Zsolna és Vidéke; 1899–1901: Felvidéki Újság (Trencsén); 1902–07: Csaczai Határőr; 1905 és 1911–18: Trencsén-Teplicz; 1905–18: Trencsén Vármegye Hivatalos Lapja; 1905–18: Trencséni Lapok; 1906–13: Felsőmagyarországi Lapok (Bán); 1906–10: A Trencsén-Tepliczi Fürdő Vendégeinek Hivatalos Névjegyzéke; 1908–09: Csaczai Szemle; 1911–15: Felvidéki Hírlap (Zsolna); 1911–12: Trencsénvármegyei Tanügy; 1914: Színházi Újság (Trencsén).  – Trencsénben 1915–18: a harctérről hazatértek tartalékkórháza mellett vérhas-betegeknek járványkórházat is kialakítottak. – 1918. XI. 8: a Vlára-szoroson keresztül ~be behatolt az 1. cseh önkéntes gy.ezr. 1. zászlóalja, Trencsén város vez-sége tiltakozása ellenére XI. 9: d.e. a 600 fős cseh zászlóalj bevonult Trencsénbe, XI. 10: Nagybiccsére, ahol a tót gárda csatlakozott hozzájuk. Linder Béla (1876–1962) a Károlyi-kormány hadügymin-e XI. 11: hatállyal leszerelte az 1896 előtt szül. nem tényleges legénységet és tiszteket, erre a katonaság nagyrésze szétszéledt, amit az élelmezés és a zsoldfizetés "akadozása" tetézett. A 2. cseh zászlóalj vonata XI. 12: haladt át a jablunkai szoroson, harc nélkül megszállta Csacát, Zsolnát, Ruttkát és Turócszentmártont. Zsolnán m. karhatalmi osztag, a kb. 6x-os túlerő ellen kitért Rózsahegynek. A zsolnai lakosság passzívan, a munkásság barátságtalanul fogadta a bevonlást. XI. 15–16: a 16-os kassai különítmény Ruttkát (Turóc vm.) és Zsolnát utcai harcokban elfoglalta; a csehek (a raktárak s lakosság kirablása után) elmenekültek, egy részüket csak Moravská Ostravában (Mährisch Ostrau) tudták összegyűjteni, a többi hazament. XI. 21: egy cseh század Trencsénből bevonult Bánba, ezt azonban Steiner Béla százados a helyi nemzetőrség támogatásával rövid harc után kiszorította. XI. 24: a csehek Buzás felől Csacára törtek, de a többségében tót legénységű Magerl-különítmény 50 fővel harcban Sziléziában űzte. XII. 3: Károlyi Mihály (1875–1955) min. eln. elfogadta az antant követelését a Felvidék katonai kiürítéséről, a néprajzi határt demarkációs vonalnak. Ekkor a cseh csapatok Turzófalva - Nemeskutas - Trencsén - Ölved - Vágvonal (~ből) a Nyitra vmi Galgócig, Lipótvár - Nagyszombat Báhony Stomfa Dévénytó vonalat tartották megszállva. XII. 5: a Nagybiccséről Zsolna felé támadó csehek, a Nemeskutasnál útjukat álló Görgey-osztagot szétverték, s részben elfogták, a parancsnok és fivére elesett; az osztaggal együttműködő Magerl-különitmény legénysége az újságokból értesült a Felvidék föladásáról, a parancsokat megtagadva XII. 6: hazament, v. visszavonult Ruttkára. A csehek egy tengerész- és egy őrszázaddal XII. 7: bevonultak Csacára és Zsolnára, ahol újból megalakították a tót gárdát. ~ben megszünt a m. közigazgatás. XII. 11: Zsolnára költözött a Srobár-féle tót tart-i kormány, XII. 16: Schöbl ezredes a cseh csapatok főhadiszállását a morvao-i Magyarváráról (Uherské Hradistéból) Zsolnára helyezte. V. Srobár (1867–1950) miniszter a megszállt Felvidéken a m-ok, a →magyarónok és a kommunisták fékentartására katonai diktatúrát vezetett be, a honvédtiszteket beléptették a csehszl. hadseregbe, az ezt megtagadókat internálták. Ezért menekült a trencséni póttestek hivatásos tisztjeinek és altisztjeinek egy része Komáromba, majd Tatára.  A →trianoni béke ~ egészét Csehsz-nak juttatta. 1923. I. 1–1927: a 16 felvidéki vm-t 6 nagymegyévé (upa) szervezték, melynek egyike a közp-járól elnev. Trencsén. 1928. I. 1–1939: a pozsonyi Tart-i Hiv. a megszüntetett nagymegyék helyett közvetlenül irányította a járásokat. Az 1938. XI. 30: aláírt lengy. – cseh-szl. határkiigazítási szerződésben Lengyelo-hoz csatolták a v. ~i Csernye, Fenyvesszoros és Sziklaszoros gorál falvakat, amit 1939. IX: a ném. haderő szövetségeseként a tót hadsereg visszafoglalt. 1939. III. 14: Szl. függetlensége kikiáltása után  6 nagymegyét alakítottak, egyikét Trencsén néven és közp-tal. A ném. csapatok III. 15: bevonultak a Ny-i határvidékre. A →Tiso kormányfő kezdeményezésére III. 16: kötött szl.–ném. védelmi szerződés szerint (1. §) a Nagyném. Birod. átvette a szl. áll. pol. függetlenségének és ter-i sérthetetlenségének védelmét; (2. §) a védelem ellátására a ném. véderő joga, hogy a szl. Ny-i határtól a Kis-Kárpátok K-i pereméig, a Fehér-Kárpátok K-i szegélye és a Javorina hegy K-i pereme által határolt ter-et [a tót közigazg-t megtartva] megszállta. A szovjet hadsereg 1945. IV-i előrenyomulásáig birtokolt is. A csehszl. kormányzat 1945. IV–V: visszaállította az 1937-es közigazg. állapotokat. 1948. XII. 28: a prágai parlament új közigazg-i fölosztásakor a 6 krajt [nagymegye] egyike Zsolna lett, amit az újabb átszervezéskor a Ny-i ker-be osztottak. A 2. Szl. közt. 1996. VII. 3: a ker-eket 8 kraj-já  szervezve ezekből Trencsén és Zsolna osztozott földjén. II. János Pál egyházszervezése végrehajtásaként XVI. Benedek p. 2008. II. 14: megalapította a →zsolnai püspökséget. 88

Nagy 1828: 401. – Tudományos Gyűjtem. 1837. VIII: 99. (Podhradczky József: Trentsini Fő-Ispányokról) – Fényes Elek: Mo. stat., birtokviszonyi és topograph. szempontból. 1. köt. 1. füz. ~.  Pest, 1860. – Szeremley 1867:358. – Századok, 1874: 422. (Pesty Frigyes: Trencsén vmi alispánok 1322–1842.) – Gáspár Imre: Hazánk tót népe. Bp., 1879. – Évkv, melyet a ~i term.tud. egylet megbízásából szerk. 4–6. évf. Pfeiffer Antal, 9–20. évf. szerk. Petrogalli Arthur. 23–24. 27–28. évf. Trencsén, 1881–1897, 1900–01, 1904–05. – Heksch Sándor, F. A trencsén-tepliczi fürdő leirása. (M-ném-fr. nyelven) Pozsony, 1884. – Pechány Adolf: Kalauz a Vágvölgyében. Bp., 1888. – Illava okmánytára tört. bevezetéssel. Közli dr. Chorényi József. Trencsén, 1896. – Trencsén vármegye szabályrendeletei és elvi határozatai. Egybegyüjté és s. a. r.  Haydin Imre. Hiv. kiad. Uo., 1893. – Kéry 1899: 769. – Gallia Rezső: Trencsén-Teplic gyógyfürdő és kénforrásai. Bp., 1902. – ~ szabályrendeletei és that. biz. fontosabb közgyül. határozatai. Összegyűjt. és s. a. r. Pázmány Lajos. 2., hiv. kiad. Trencsén, 1906. – Trencséni kath. főgimn. ért. (1905/06: Krasznyánszky Károly: A trencséni Mária-kongreg. tört.) – Waldapfel János. Smialovszky és Schwertner. Adalék ~ pol-jához. Bp., 1907. – Zamaróczy István: A Vág völgye Trencsén körül. Titel, 1907. (Klny. „A Csajkás”) – Károlyi János: A trencséni vár. A vár tört-e s nevezetességei. Trencsén, 1910. – Az 1910. é. népszámlálás. Uo., 1912:5. – Vágvölgyi Lap 1913: 21. sz. (Radványi Miklós: ~ alispánjai), 1913: 28. sz. (Radványi Miklós: ~főjegyzői) – Szádeczky K[ardos] Lajos: Bethlen Gábor és ~ (1619–1629). Bp., 1915. (Klny.  Századok) – Beniczky. 1924: 86. – Edelényi Szabó 1928: 683. – Bokor Ignác: A trencséni csata. (1708. aug. 3.) Pécs, 1929. (Spec. dissert. Fac. Phil. Regiae Hung. Univ. [2.]) – Udránszky Elemér: ~ É-i részének gazd.társadalmi viszonyai, kül. tek. Rudinszka községre. Dri értek. Bp., 1931. – Meszlényi Antal: Szelepcsényi prím. és Émo. rekatolizálása (1671–75). Bp. 1935. (Klny. Theologia) – Zdeneh, Ježek: Účast dobrovolníku v bojích a Slovensko a Tesínko v letech 1918–1919. Praha, 1937. [Az önkéntes alakulatok részvétele a Szlovákiáért Teschenért folytatott harcokban] – Schneider Miklós: ~ 1725–1732. évi nemességvizsgálatai. Bev. Horváth Kálmán. Szombathely, 1938. – Fekete Nagy Antal: ~. Bp., 1941. (Hasonmás kiad. 1985) – Az első mo-i népszámlálás 1785–1787. Bp., 1960: 198. – Herman Ottó Múzeum évkve XII. (Miskolc, 1973: 223. Fogarassy László: Felvidéki gerillaharcok a Karolyi-kormány Idején) – Céhkataszter 1975. II: 75. – Győrffy György: István kir. és műve. 2. kiad. Bp., 1983: 182. – Hitler 68 tárgyalása 1939–1944. Bev., vál. és jegyz. Ránki György. Uo., 1983. –Tóth–Filep 2000: 7.